1956 forradalma élő, kitörölhetetlen  emlék. Ott él azokban, akik megélték, és azokban is, akik azóta születtek. Emlékezzünk! Lehet nagy koszorú, kis koszorú, virágcsokor, egy szál virág, főhajtás…Egy a fontos: őszintén gondoljuk, tiszta lelkiismerettel emlékezzünk, amikor fejet hajtunk. Őrizzük, ápoljuk 1956 emlékét, és adjuk tovább nemzedékről-nemzedékre, mint büszke örökséget! – ezekkel a szavakkal kezdte a narrátor a Surányi Endre Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium Irodalmi színpadának az intézmény oktatói és tanulói számára rendezett megemlékezést.

A műsor további részében versekkel, prózával, és látványos mozgáselemekkel idézték fel a tanulók azoknak a napoknak az eseményeit, amelyek meghatározóak a magyar történelem, a magyar nép, az ifjúság számára azóta is. A forradalomban résztvevők bátorsága, bizalmuk egy olyan jövőben, amelyben felnőhetnek gyermekeik, unokáik, mind ott voltak a megidézett irodalmi szövegekben, zenében, táncban.

 A műsort Tollas Tibor Szegedi ballada című versének tragikus sorai zárták: 

„ S a vallató anyák

választ kérnek tőled is,

s jaj, ha nincs szavad.

Hová tettétek? Megöltétek?

Adjátok vissza a fiamat!”